Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának nyitó napja nem maradt visszhang nélkül. Az önmagát harcias kakassá pozicionáló Vona Gábor jó szokásához híven a miniszterelnökön szeretett volna fogást találni. Épp az olimpia kapcsán kívánta őt kérdőre vonni, amikor is az általa használt retorikai hevületben egy mulattató képzavart sikerült Orbán Viktornak szegeznie.
Felszólította a miniszterelnököt arra, hogy ne bújjon Tarlós István szoknyája alá. Orbán Viktor észlelvén a magas labdát először simán csak leütötte azt, majd megálljt nem parancsolván a benne lakó kis ördögnek a mondandóját elismételte új szórend alkalmazásával, amely aztán a tisztelt házban kiverte a biztosítékot.
Orbán Viktor felhívta Vona Gábor figyelmét arra, hogy férfiember nem hord szoknyát, így ez a felszólítás értelmezhetetlen. A mi nem szoktunk férfiak szoknyája mögé bújni közlendőt a nem MI szoktunk férfiak szoknyája mögé bújni megismételt formájában az egész ellenzék burkolt buzizásnak minősítette.
Felbolydult méhkas módjára kifogásolták azt, hogy ezzel a felütéssel Orbán Viktor ez eddig példátlan hangnemet honosított meg a parlamenti ülésen.
Mielőtt még - olimpiai hasonlattal élve - megválaszolnánk azt, nagyobb volt-e ennek a felhördülésnek a füstje, mint a lángja, töprengjünk el inkább azon, hogy Tarlós István hajlandó lenne-e szoknyát ölteni magára! És ha igen, szeretne-e egyáltalán társaságot alá?
Tarlós István komoly ember hírében áll, és nem úgy tűnik, mint akit különösebben érdekelne az, ki milyen forrón szereti...
Minden bizonnyal legszívesebben maga szembesítené Vona Gábort közlendője irreális voltával.
Gyakorlatias ember lévén bizonyára az egzakt bizonyítási módoktól sem riadna vissza az igazának alátámasztása érdekében.
Jómagam nem osztom azok véleményét, akik botrányosnak minősítették a nevezett szóváltást. No, de ki tudja?
