Kedves Vera!
Fogadd szívből jövő gratulációmat, amiért 120-ról 92 kilóra tudtad csökkenteni a testsúlyodat.
Az ezzel járó nagy testi és lelki megkönnyebbülés iránt érzett örömöd közepette bocsásd meg, ha soraimmal ünneprontó leszek. Sejtem, hogy fogadatlan prókátori felbuzdulásomból nehezen fogod kiolvasni a lényegében neked jót akaró szándékot, de sebaj.
A WMN-nek adott interjúdban hangot adtál annak, hogy te biza már kurva erős vagy, akkor meg mit neked össze-vissza ugató kommentelő és blogger, ugye?
Tehát kurva erős lennél, becsszó igazán? Gyurcsány ex-miniszterelnökünknek a tiédhez hasonló szenvedélyes megfogalmazása ugrik be ezt summázandó: A LÓSZART MAMA!
Csak szeretnél az lenni, kedves Vera! Kicsit emlékeztetsz egy terapeuta-képzésen részt vevő csoporttársamra, aki minekután hosszú percekig bizonygatta azt, hogy márpedig ő mennyire boldog, a rá következő pillanatban zokogva tépte fel az ajtót és hagyta el a termet. Nálad is több alkalommal szemtanúi voltunk ehhez kísértetiesen hasonló momentumoknak…
Ja, és nem mellesleg még le sem fogytál, ugyanis még mindig 92 kiló vagy! Ez konkrétan az a súly, amelynél a női populáció képviselőinek zöme azonnali hatályú harakirit követne el magán. Újfent nem korai kissé a győzelmi zászlóval körbenyargalni a médiát ezen részeredmény birtokában? Ezt már eljátszottad nem is egyszer…..
Azt nyilatkozod, hogy zenével nem lehet az újságok hasábjaira kerülni? Miért ne lehetne? Téged ugyan kötelezhetett volna bárki arra, ha te nem vagy partner abban, hogy majd egy évtizede jószerivel csak a szűnni nem akaró jojózásoddal haknizz a médiában? Ha igazán kekec módon állnék a kérdéshez és nem lennék lusta hozzá, készítenék egy kivonatot az elmúlt évek fogyásaidról szóló történeteiből, az egymásnak ellentmondó nyilatkozataid sokaságából. Amikor eléred a testsúlyod hozzád képesti maximumát akkor mindig hedonista vagy és jujj de mennyire elfogadod magad úgyahogyéppen, és teszel mások véleményére! Amikor pedig sikerül némi súlyt ledobnod, akkor persze beismered, hogy mennyire nyomorultan érezted magad a bőrödben akkor is, amikor süketeltél össze-vissza, de bezzeg a benned élő 8 éves kislány most újra csúcsformában van, aki immáron optimistán tekinthet a jövőbe!
Hát itt a nagy probléma! Gyermeteg konfliktusokat dédelgetsz szüntelen, és képtelen vagy felnőni! Mi gátolja meg ebben a lelkedet? Bocsi, nem is érdekel! Azt hiszem, rajtad kívül gyanúsan sok humanoid megoldotta már ezt az életfeladatot önerőből, szépen csendben egymaga mindenféle celebsajtó trallala nélkül.
Mondd, nem gyanús neked, hogy konkrétan dömperméretű formádban nyerted el egy ország rokonszenvét a Megasztárban? Ha fikarcnyit is számított volna, kinek milyen az alakja, akkor most a fasorban sem lehetnél. Az azóta eltelt évtizedben ugyanúgy bírod az emberek szeretetét, mert tehetséges vagy! De te valahogy nem jól sáfárkodsz ezzel az adottsággal! Nem holmi jujj mindig bántanak mások gyémántról kellene sirámkodni, hanem érett művészhez méltó energiákat közvetíteni. Példát vehetnél a húgodról. Nem azért sikeresebb nálad, mert vékony, vagy mert hozzád képest jobb adottságokkal bírna, hanem mert hatalmas önbizalommal képes magának helyet szorítani a showbizniszben, laza mint a rigalánc, áramlóan önkifejező. Persze egy karizmatikus művész esetén óhatatlanul a magánélete is érdekesebbé válhat a nagyközönség számára, de ez szabályozható lenne. Téged például ki kényszerített arra, amikor egy nagy nézettségű beszélgetős műsorban arról vallottál, hogy ittasan autókat törtetek össze a haverokkal?
Szóval az a nagy harci helyzet, hogy a legújabb interjúd ismét arról ad számot, hogy a lelked még mindig olyan tétova és reszketeg, mint eddig is volt, a magabiztosságod pedig újfent csak máz. Azért is kedveled D Tóth Krisztát a vallató poszton, mivel nem esik neki baseball ütővel a törékeny énképednek, elnézően hagyja, hogy nála rebegd el a celebuborkaszezon nagy szenzációját, miszerint eszméletlenül lefogytál. Szalonképes empátiával úgy tesz, mintha nem tudná pontosan: veled az a baj, hogy mások – beleértve a vadidegeneket is – sokkal jobban szeretnek téged önmagadnál.
Na de az emberi lélek bypassal csak ideig-óráig kicselezhető! Majd pár hónap múlva meglátjuk, Vera!
Egy biztos, én már nagyon unom a jojónyavalygásaidat! Nőj már fel végre! Vedd tudomásul, csak akkor lehetsz igazi művész, ha képes vagy a hétköznapi posványból kiemelkedve rálátni arra, mi a lényeges és mi a lényegtelen, s annak szellemében megnyilvánulni. Ha viszont nem vagy több, mint majd egy évtizede médianyilvánosan jojózgató nőszemély, akkor ezt az átlagember szótárában úgy hívják, hogy CELEB! A celebeket pedig felfalják a kommentelők. Ha pedig csak kurva erősnek akarnak látszani, akkor már reggelire.
Sok sikert a maradék 20 kilóhoz!
Már csak azért is tiszta szívből kívánom, hogy sikerüljön elérned, mert akkor rájössz, hogy amíg belül el nem számolsz a felesleggel, addig a külső mit sem ér…
(képek forrása: saját montázs, wmn, nlcafe)
